Francia gasztronómia

Amikor Franciaországról kérdeznek, rögtön, kicsit talán cinikusan is, de a csiga jut eszedbe...

Pedig szinte az egész konyhaművészet az alapoktól a csúcs gasztronómiáig, többek közt innen származtatható.

Mikor Napóleon meghódította a fél világot rengeteg új fűszert, alapanyagot és elkészítési technikát hozott magával. A blanchir azaz magyarosan blansírozás francia eredetű szó, a zöldségek elkészítésénél használják, ami által minden ropogós és kellemesen friss ízű marad. Ez az eljárás csak egy a sok közül, amit a francia konyha alkalmaz a különböző ételek elkészítésénél. Ott van még például a flambírozás,  sous vide-olás és még számtalan más technika...

A mai, fúziós konyha előszeretettel alkalmazza az alaptechnikákat a világ más pontjairól ismertekkel együtt, így hozva létre egy újfajta világkonyhát.

A könnyű ételek lényege, hogy nem zsírban és főként napraforgó olaj felhasználása nélkül készülnek, így nem nehezítik el a gyomrot és könnyen emészthetőek. Akik jártak már Franciaországban, ódákat zengenek az ételek krémes, lágy ízéről. A saláták, húsok (amik inkább marha, szárnyas, vadhús, bárány, tengeri hal, rák stb.) sok féle mártással, szósszal, öntettel készülhetnek. A majonézen, mustáron (pl.: dijoni, ami nagyon csipős tud lenni), és a vinaigrette-én (ami borecettel készül) kívűl, még számtalan más, "salátába valót" rejt a kultikus francia konyha.

Franciaországban rengeteg fajta sajt van. Több mint 300 félét különböztetnek meg és osztanak három csoportra: kemény, félkemény, lágy. A leghíresebbek a különböző kisebb falvak kecskesajtjai. A kéksajtok a nemes penésznek köszönhetik kékes, márványos színüket, melyet beleoltanak az aludttejbe és végül érlelik a jellegzetes íz eléréséhez.

A gasztronómia fővárosa körülbelül a 16. század óta Lyon, ahol Paul Bocuse híres, szakácsversenyét tartják. A közelben tenyésztik a  bressi csirkét, a franciák egyik jelképét. Lyon rengeteg történelmi hellyel rendelkezik, így sok a túrista is, akik a városnézés után szívesen betérnek egy helyi bisztróba vagy étterembe egy finom ebédre, vacsorára. Pláne, ha a hely még Michelin-csillagos is. 

A desszertekről, amelyek tejszínnel, sok gyümölccsel és gyakran valamilyen könnyű felfújtban, leveles vagy omlós tésztában kerülnek a tányérra, nehéz elfelejtkezni. A színes, édes macaronokról, amik mostanra már bejárták az egész világot, nem lehet negatív véleményt mondani. A könnyű mandulalisztes tojáshabból készült párnácskákat összetartó krémek egyszerűen felejthetetlenek. Pláne, ha Pierre Hermé vagy a Ladurée ízeit kóstoljuk meg.

A homár sehol máshol nem kap ilyen finom körítést, mint Franciaországban. Az osztrigák, rákok is számtalanszor helyet foglalnak a tányérokon. 

Nálunk kevés olyan hely van, ami ezt az életérzést adja vissza. Az étel nagyfokú tiszteletét, elkészítésének ilyen tökéletes módjait. 

Én az á table! boulangerie- patisserie-t ajánlom, ami pékség és egy aprócska bisztró is egyben. Jól megközelíthető, a Mammut 1 oldalánál a Brunch pékség mellett található. A "kirakatból" megcsodálhatod az alapanyagokat és a készülő finomságokat. Árait tekintve nem olcsó, de minőségi! Jobban megéri, mint egy gagyi Fornetti, amit amíg eszed, a rengeteg Rámától feltapad a szájpadlásodra... Persze nem kell mindennap itt enni, mert azt csak kevesen tehetnék meg, de mindenképpen ki kell próbálni, legalább egyszer! A szendvicseik  is nagyon finomak és laktatóak, rengeteg finom süti közül választhatunk melléjük desszertet!

Recepteket is olvashattok nemsokára, a következő bejegyzésben!

Addig is Au Revoir,

Minnie Mousse